Szabó Menyhért legfrissebb szobrait mutatja be az Einspach & Czapolai Fine Art egyéni kiállításán. A 2010-es évek végén induló új nemzedékhez tartozó Szabó a klasszikus arc- és aktábrázolások önelemző, humanista világát bontotta le és építette újra a gyűrődő gumihéjak és az ipari nyersanyagok segítségével.
Most bemutatott reliefjein a Parthenón fríz British Museumban őrzött domborműveinek töredékes szépségét idézi meg a rá jellemző, összegyűrt szilikon torzók segítségével. Különálló szobrai a futurista ikon, Umberto Boccioni A térbeli folytonosság egyesített formái című 1913-as művének kompozíciós szerkezetét írják át. Míg az avantgárd plasztika a rohanó ember szédületes dinamizmusától duzzad, Szabónál jelképes X-formában merevedik meg, széttöredezett elemekből felépített szilárd szoborként.
„A művek – mondja a művész – szilárd hatást keltenek, de szerkezetükben vagy kompozíciójukban töredezettek. Ellentmondanak a Boccioni-féle folytonosságnak, nálam kimerevedik a mozgás a térben, az X-formában. A darabok nem egyesülnek, hanem különálló formákra bontódnak. Az idegen elemek, a beszkennelt krokodil bőr vagy a furcsa téri elemek csak félig olvadnak össze a testtel. Klasszikus elemeket dekonstruálok munkáimban, de bármennyire töredezett, bármennyire hullik darabjaira, mégis megőrzi masszív jellegét, a statikus szilárdság széttöredezett formáit. A megtorpanó világ korképeként.”