Sursum corda / Emeljük fel szívünket I–VII.
ceruzarajz-sorozat, 2021–2023
A sorozatot 2021 tavaszán, a koronavírus-járvány idején kezdte el rajzolni Lukács Ágota. Canson akvarellpapír-tekercsből vágott méteres lapokra puha grafitceruzával húzta a vonalakat nap mint nap, hónapokon át, reggelente, teljes csendben.
Csendből született a Sursum corda rajzsorozat, és az a belső tapasztalás, amit kifejezni kívánt vele, szintén a csendhez kapcsolódik. A gondolatok lecsendesítésében, a tekintet felfelé irányításában lassan, talán alig észrevehetően, valami elmozdul, és a kő emelkedni, a szív puhulni kezd. ,,Kőszívemet magam puhítani nem tudom. Lelkigyakorlatok csendjében tapasztaltam meg azt a gyengéd erőt, amelynek terében a kő puhulni, emelkedni kezdhet. Nem könnyű szavakba önteni, hogyan születtek, miről szólnak e rajzok. Egy-egy liturgikus és biblikus szöveg, valamint személyes lelki élmény, amihez leginkább kapcsolni tudom az emelkedő, súlytalanodó, felpuhuló kövek látványát. ”-írja az alkotó.
A címadó latin szöveg, „Sursum corda”, a katolikus szentmisében hangzik el. „Emeljük fel szívünket” – szólítja meg a pap a híveket. Régóta foglalkoztaja ez a mondat a művészt, s az a belső irányváltás, amire utalhat. Hogyan emeljük fel a szívünket? Hétköznapi életünk és énünk sok törekvése, gondolata között megállhatunk egy pillanatra. Talán veszünk egy nagy lélegzetet, talán feltekintünk, talán szívünket elcsendesítve fülelni kezdünk. Nehezen érhető tetten az a belső mozdulat, vagy talán csak mozdulatot vágyó belső törekvés, amely során a lélek izma megfeszül, s valami bennünk elmozdul.
Ezekiel próféta könyvében olvashatjuk: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek.” (Ez 36, 25; vö. Ez 11, 19). Az isteni kegyelem hatására megújuló, kőből elevenné váló emberi szív ószövetségi képe az Újszövetségben Jézus tanításában él tovább.