A sorozatnak egy Isadora Duncanről szóló, 1975-ben bemutatott film, valamint a Dienes Valériával készített tévéinterjú volt a kiindulópontja. A művek elkészítéséhez Drozdik különböző médiumokat használt, a fotó, a rajz és a szöveg mellett a korban újnak számító ofszetnyomatot, illetve a performanszot és az azt bemutató önálló fotó műveket, amelyek a performansz alatt és után készültek. Ezek az innovatív gesztusok a, szabadság érzetét, egyben nőnézőpontú művészetének kezdetét jelentették a művésznek, amit a médiumok közötti átjárás lehetősége még inkább megerősített.
Drozdik 2017-ben Párizsban kezdte festeni a sejtképeket, majd New Yorkban és Amszterdamban folytatta. A kiállításban szereplő nagy méretű vásznak SejtMozgások címmel Budapesten készültek 2018-ban. Az egész sorozatot egyfajta életigenlés és vad életerő jellemzi. A sejtek az élet legapróbb élő egységei, amelyek folyamatos mozgásban vannak. Az öt darab egyenként 1,6 × 4 méteres vásznon már nem is a sejteket látjuk, hanem magát a mozgást, a vibráló hullámzást.