Szálvezetés

A Szálvezetés című kiállításon az utcák „falfirkái”, figurái, logói kötött pulóvereken köszönnek vissza. Ezzel egyrészt az illegitim, időnként polgárpukkasztó lenyomatok a fogyasztói társadalom tárgyai közé emelkednek, másrészt a galériában bemutatva a kortárs művészet befogadói határát feszegetik.

A Magyarországon és külföldön összegyűjtött anyag több mint emlék: korképet ad a jelenünkről, kultúránkról. A zenekar tipográfiák, propaganda feliratok, sportvilághoz kapcsolódó mozaikszavak, univerzális jelképek elmossák a társadalmi rétegek közötti intellektuális, sőt olykor a nyelvi határokat is.

Bár az eredeti hordozófelület (elhagyott, vagy éppen hogy használatban lévő épületek falai, tűzfalak) illegális használata olykor nehezen tolerálható, be kell látnunk: ezek a falfirkák korunk egyik leghitelesebb lenyomatai, a 21. század népművészete, utcai népművészet.

Mivel ma már rendelet szabályozza megjelenésüket (meglévők eltakarítása, újak létrejöttének megakadályozása) az új hordozófelület és a kiállítás által néhány egyedi darab megmenekül a pusztulástól.

Tábori András és Kovács Budha Tamás nyolc éve dolgozik együtt különböző projektekben. A csoport tevékenységének fókuszpontjában a közterek állnak, az urbánus térre, mint sok különböző, szabadon felhasználható médium tárhelyére tekintenek. Munkáik a városi élet és a publikus terek viszonyrendszerében értelmezhetőek. A csoport tevékenysége tehát a „rejtett” városi jelenségek hétköznapi valóságát, a nagyvárosi mindennapokat veszi alapul.

„Sorozatunk kézzel kötött képein, budapesti falak néhány karakteres rajza jelenik meg. Az eredeti, gyors mozdulat-kombinációval falra vitt ábrák 1:1-es méretarányú másolatai, nagyfokú precíziót, számolást és sok munkaórát igénylő, hagyományos kötőtechnikával készültek. A kivitelezéshez szükséges kötés-mintákat az eredeti fotók felhasználásával rajzoltuk meg, ezek alapján készültek el a színhelyes csomózott-grafikák.”

(Tábori András)