A XIX században elindult technológiai átalakulás (másodlagos szóbeliség, képi fordulat) a tömegkommunikációt folyamatosan a nyelvi – kiváltképpen az írott nyelvi – felől a képi kommunikáció felé terelte. Ez a folyamat az internet, valamint az okostelefonok, és mára már a mesterséges intelligencia korában pedig korábbinál is nagyobb ütemben zajlik. Mindez azonban nem jelenti, hogy a szavak súlytalanul lebegnének a plazmafényben.
Sőt. A közösségi média felületei minden eddiginél nagyobb nyilvánosságot jelentenek az írott nyelvi formának is. A közelmúlt történelmi eseményeiben globális gazdasági és ideológiai hullámokat gerjesztő politikai döntések fogalmazódtak meg a néhány karakterbe sűrített posztok vagy a kommentszekciók korlátozott lehetőségei között.
Milyen viszonyban áll ma a szöveg és a hordozófelület?
A Vízivárosi Galéria egy évvel ezelőtt felkért tíz alkotót, hogy új szöveges konceptuális munkákat hozzanak létre. Az alkotások témáját nem határoztuk meg, azonban a médiumukat igen.
2026. április 15-én nyilvános eseményen a leendő kiállítók és a közönség részvételével különböző hordozókat sorsoltunk ki az alkotók között, akiknek a számukra kisorsolt hordozóból/ra/val kellet elkészíteniük egy szöveges munkát a kiállításra.
Mit tud mondani Benczúr Emese egy betűtáblával, Borsos Lőrinc egy írásvetítővel, Bozzai Dániel egy flipchart táblával vagy Gerber Márton egy címkézővel? Mihez kezd Sugár János egy betűlámpával, Kazsimér Soma egy bélyegzővel és Pólya Zsombor egy fényújsággal? Tudja-e Juhász Nóra, hogyan kell használni egy írógépet, a Sz. A. F. (Fischer Judit és Mécs Miklós) pedig egy festékszóró spray-t? És mi történik, ha Gerber Pál az Artmagazin egyik oldalán szabadon publikálhat?