Száz ember száz képe

Miért épp ez a 100? Miért nem másik?
Mert a kiállítás kurátora komolyan vette feladatát, s kiválasztotta a neki tetsző képeket, gondolván, hogy ezeket mások is szívesen nézik.
Mert a megkérdezett szakemberek közül, akik válaszoltak az őket személyesen megkereső felkérésre, ezekre emlékeztek a legtöbben, a legszívesebben. Mert a Magyar Fotográfiai Múzeum félmilliós gyűjteményében ezek megvoltak, mások viszont nem.
Mert nem átfogó, kronologikus fotótörténeti kiállítást terveztünk, hanem meg akartunk mutatni száz jó fényképet.
Mit szeretnénk:
Hogy – ha lehet – kizárólag ezeket a képeket nézzék, és ne azt keressék, mi miért nincs itt? És az sem helyénvaló kérdés, hogy ha itt van, miért? Azért nincs itt, mert ez csak egy kiállítás a sok közül, azért, mert a három terem falára még ez a 100 kép is sok egy kicsit, azért, mert szerencsénkre annyira gazdag a huszadik századi magyar művészfotográfia, hogy sok ilyen egyenértékű válogatást lehetne belőlük rendezni. És azért van itt, mert önmagában szép kép. Itt senki senkinek nem rokona, ismerőse, sem gazdag őse… Minden válogatás csak és kizárólag elégedetlenséget szülhet, különösen, ha ekkora fába vágja fejszéjét:100 szerző 100 képét tegye a falra a huszadik század magyar fotográfiájából.
Hogy megkönnyítsem a kritizálók dolgát, közzétesszük a kiállítóterem falán azok listáját, akiket számbavettem, akiket javasoltak, de ezúttal nem jutott számukra hely. Ha viszont javasolhatok még valamit: kérem, a képeket nézve, a listát böngészve, annak örüljünk, micsoda gazdagságot, mekkora választékot kínál a magyar fotótörténet!
KINCSES KÁROLY