Szegfűk és tulipánok

A Szegfűk és tulipánok c. kiállítás napjaink észt nőjét mutatja be, aki a szovjet éra végén felnőve átélte a Szovjetunió felbomlását és a független Észtország kialakulását. Kénytelen volt elfogadni a kapitalista, neoliberális társadalmi rendet – annak gyakori válságaival együtt, amelyek gyökeresen eltértek a gyermekkorában tapasztaltaktól. Ezek a nők méltósággal és zokszó nélkül vészelték át a társadalmi változások hozta megpróbáltatásokat. Az átélt élményektől edzetten a merev és elérhetetlen ember benyomását kelthetik, ám ezzel együtt gyakran éppen ők azok, akikre a társadalom többi része szilárd alapként támaszkodhat.

A kiállítás elsősorban a modern észt nő magánszféráját veszi górcső alá, a középpontban emlékek, álmok, elvek és az egyes sorsokhoz köthető egzisztenciális kérdések állnak. Eléonore de Montesquiou Nő című videójában Olga mesél a kiállítás hátteréről, a szovjet érára jellemző úgynevezett szuperemancipációról, amikor a nők, bár ugyannyit dolgoztak, mint a férfiak, kevesebb fizetést kaptak és a munka mellett még a családjukról is gondoskodniuk kellett, míg a férfiak halálra itták magukat. Valószínűleg az ilyen társadalmi berendezkedés következménye az, hogy napjainkban a nők egyszerűen nők akarnak lenni – teljes mértékben a férfiakra támaszkodó törékeny, szerény, csinos teremtések. Ez a szellemi beállítottság azonban szöges ellentétben áll a nemi egyenlőség nyugatias szemléleten alapuló retorikájával. A nyugati megközelítés egyszerűen nem alkalmazható Kelet-Európában, hiszen itt a nők már évtizedekkel korábban beléptek a munkaerőpiacra, mint Németországban vagy Franciaországban. A lemondó és melankolikus hangvétel ellenére Olga független nő, aki tisztában van erősségeivel és gyengéivel, továbbá tudja, hogyan fejezheti ki véleményét, és miképpen őrizheti meg önmagát.

Tánya Muravszkaja Russia című videóinstallációja kétségkívül a kiállítás legszemélyesebb darabja. A felvételen a művész a Rio Rita induló dallamára táncol, melynek mai szemmel látszólag nincs jelentősége, a háború előtti Szovjetunióban azonban nosztalgikus érzéseket keltett a hallgatóságban. Muravszkaját régóta foglalkoztatja a felejtés fogalma: a társadalom elfelejt eseményeket és érzelmeket, miközben azok tovább élnek és megőrzik jelentőségüket az egyén emlékezetében. Mindannyiunk életében vannak olyan dallamok, melyek életünk egy-egy korszakát idézik fel és értelmet adnak a múlt folyamatainak. Ezek az értelmezések természetükből adódóan szubjektívek és személyre szabottak, azonban az egyén általános esztétikai- és ebből kifolyólag morális érzékének alapkövét képezhetik.

Marge Monko Jó és Rossz című képsorozata és harisnya-installációja érzékletes kommentár a szovjet éra sablonos nemi szabványainak margójára. Minden szovjet nő nagyjából ugyanazokon a szépség- és egészségápolási szakkönyveken nőtt fel, és az uniformizáció hatása világosan tetten érhető volt a normatív előírásoknak megfelelő megjelenésükben is. A képsorozat mellett bemutatkozó „harisnya-történet” történelmi utazásra invitálja a szemlélődőt és közben megmutatja, milyen hatást gyakorolhat egy egyszerű ruhadarab a nők lelkivilágára – időnként nevetséges viszályokat szítva, melyek valamilyen oknál fogva napjainkban is fel-fellobbannak.

Liina Siib A Nő kis helyen is elfér című kanonikusnak számító sorozata munkahelyükön ábrázolja a nőket, és megmutatja, valójában milyen kicsi helyre van szükségük, mennyire tökéletesen illeszkednek a berendezéshez, akár egy bútordarab, illetve hogy a munkakörülmények gyakorlatilag miként „háziasítják“ a nőket. A képeken szereplő nőkön látszik, hogy – néhány kivételtől eltekintve – munkájuk soha sem fogja őket gazdaggá tenni. Ezáltal sohasem válhatnak eggyé a neoliberális eszmével, mely szerint bármilyen munka sikeressé és gazdaggá tehet, ha elég keményen megdolgozunk érte.

A kérdés tehát továbbra is áll: az uralkodó politikai szemléletmódtól való elhajlás vajon elkerülhetetlen a jelen társadalmi berendezkedésben? Az emancipációra való hajlandóság hiánya miatt vannak a nők ilyen helyzetben, vagy valóban számottevő szerepet játszik a nemek közti különbség az egyéni törekvésekben?