“Sziládi Mónika fotóinak szemlélésekor három különböző megközelítésre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik, a tanárom Hal Foster felvetése, aki a 90-es években bedobta a művészetelméleti közéletbe a művész, mint etnográfus kérdéskört. A művész képein a New York-i társasági élet eseményeivel, szereplőivel kapcsolatos „elkapott” pillanatokat látunk, melyek természetesen végletesen megcsinált pillanatok, jellemzőjük minden urbánus kultúra szofisztikált, megkreált kifinomultsága. A művész ebből a világból etnográfusként hozza fel és tárja elénk kultúrantropológiai leleteit. A munkáit befogadó közeg, saját közege megfigyelőjeként gyakorol kritikát, tükröt tartva a világnak, a munkái tárgyát képező közönségnek.
A másik megközelítés Scott Lash gazdaságszociológiai felvetéséhez kapcsolódik. Sziládi Mónika képein egy olyan világ képeit látjuk, amelynek a legapróbb részletei is „design tudatosak”, aprólékosan megtervezettek. Scott Lash mutatott rá arra, hogy a globális kulturális iparban azok az országok, területek a sikeresek, ahol ez a tudatosság maximálisan érvényesül, ily módon a design és a sikeresség szoros kapcsolatban állnak egymással.
A harmadik kapcsolódik a Godot-hoz is. A Los Angelesben élő amerikai humorista, Larry David jut eszembe Mónika képeiről, aki az éppen aktuális sorozatában (Curb Your Enthusiasm / Magyarországon Félig Üres címen futott 2000-2011 ) a Los Angeles-i társasági életet figurázza ki. A sorozat ereje abban áll, hogy szinte semmit nem tesz hozzá az ábrázolt alanyok kifejezési módjához, kérdésfelvetéseihez, életéhez, a néző számára azonban az abszurditásuk, morbidságuk révén a humor forrásává válnak.”