Field történetét absztrahálva a kiállítás a történelem és a művészet szemszögéből foglalkozik a reprezentáció kérdésével. Schulz művészete általában a sztereotip gondolkodást és az egysíkú kulturális narratívákat kérdőjelezi meg. Munkái összetettek – térelemekből, falfestményekből és különböző dokumentumokból, tárgyakból épülnek fel. Egyfelől azt vizsgálják, milyen megnyilvánulási formái vannak az ideológiáknak, másfelől pedig a forma ideológiai tartalmára kérdeznek rá.
A totalitárius rendszerekről szóló írásokban gyakran találkozunk azzal a megfigyeléssel, hogy az összefüggések manipulációja alapvetően megváltoztatja adott tények értelmét, és ez olykor fatális következményekkel jár. Noel Field történetén keresztül a kiállítás a láthatóság és láthatatlanság, a jelenlét és távollét, az információ és manipuláció, valamint az ismeret és a spekuláció kérdéseit bocsátja vitára.
Az elrendezés módja, valamint a felhasznált anyagok tulajdonságai és kölcsönhatása közvetlenül hatnak a befogadók érzékenységére. Azáltal, hogy a kiállítás önreflexív módon foglalkozik a kiállítás mint műfaj, illetve a dunaújvárosi kontextus kérdésével, egy Magyarországon kevésbé elterjedt művészeti attitűd bemutatását teszi lehetővé.