A sorozatban a képeken jelen nem levő dolgokra taktilis nyomok utalnak, vagy mutatnak rá, melyek mind-mind egy sajátosan kísérteties detektívtörténetet invokálnak. A fotók egy szinte kibogozhatatlan rendszer szerint, sajátosan szétszálazott, szaggatott road movie kockáiként elevenednek meg számunkra.
Felfoghatók akár szelleműzésként is, már nem az exorcizmus, hanem az „űzés” szó követés értelmében véve – hiszen a képeket nézve az az érzésünk támadhat, mintha kísértetek nyomában járnánk. Ráadásul olyan események nyomainak vagyunk szemtanúi, amik már megtörténtek a fényképezőgép expozíciós gombjának lenyomása előtt, így a kimerevített jelen számára már örökké megragadhatatlanok maradnak. Amennyiben a lekésettséget vesszük befogadói alapállásnak, már nem is road-, hanem chase-movie-ról kell beszélnünk, ahol elillan előlünk, az üldöző elől a szökevény.