Szem szerint

Somody Péter azon művészek közé tartozik, akik kevés eszközzel komplex esztétikai tartalom kifejezésére törekednek. Munkáin a kevés, de pontosan megválasztott színekkel és különféle alapfelületekkel (vászon, fa, plasztik) nem egy sajátos mondanivaló kifejezésére törekszik, hanem arra, hogy az anyag adottságaiból hozza létre, tárja fel vagy hívja életre az anyagban benne rejlő bármifajta szubsztanciát.

Az absztrakt festészet nagyjai közül, kezdve Kandinszkijjal, Klee-vel, Mondriannal napjainkig, számos kiemelkedő művészt említhetnénk, akiknek a művészetfilozófiája magára a műalkotás anyagára épül: ha művész engedi főszereplővé válni az anyagot, a különféle anyagi minőségek együtt olyan metafizikai lényeget alkotnak, amely az anyagon túlira utal – legyen az a természet metafizikus rendje, a tiszta realitás vagy a teremtő erő.

Közülük az alkotási folyamat során sokan nagy szerepet tulajdonítottak egyfajta belső erőnek, intuíciónak, amelynek hatására, akár „véletlenszerűen” az anyag ilyen vagy olyan formát ölt. „Kezem teljes egészében egy távolabbi világ eszköze. Amikor dolgozom, nem az agyam működik; valami egészen más” – írta Klee.

Az absztrakt expresszionizmus megalapozó felfogással szemben a nagy elődök sorából ki kell emelni – elsősorban a teória és kevésbé a praxis szintjén – Pierre Soulages nevét is, aki épp ellenkező szempontok szerint gondolkodott. Soulages a festészet materiális alapjaiból indult ki, hogy a bennük rejlő, önmagukon túlmutató elemeket kutassa. Véleménye szerint úgy lehet leginkább behatolni egy mű világába és legközelebb kerülni az igazsághoz, ha a készítés technikáját vizsgáljuk. Az ugyanis magában foglal valamiféle metafizikus indítóokot: valamennyi technika túlmutat saját magán.

Fekete Vali

Az életlenséget a mi recepciónk projektálja bele a világba, éppen azért és avégett, hogy képessé váljunk a részletek komplexitásának befogadására. Kihelyezünk egy hibát, hogy a furcsa ellentmondásos, kontrasztos és dichotóm természetű érzékelésünk képes legyen a komplexitást, ha úgy tetszik a tökéletességet, éppen a hiba fénytörésében befogadni. Ehhez sok részlet felett szemet kell hunynunk. A fókusz nem tud multitaskingolni. Fókusz nélkül, valószínűleg képtelenek lennénk feldolgozni az információkat. De ez már csak lehet, hogy az én monomániás olvasatom. A fókusz értelmez és szerkeszt is tehát, nem csak érzékel; és a fókusz az, ami ott lapul lassan két évszázada a modernitás művészeti narratívája mögött, már ha elfogadjuk az impresszionizmus, mint a modernizmus genezisének a maximáját.

Tény hogy a később impresszionistának nevezett festők kezdték el először igazán komolyan foglalkoztatni a szem focus pullerjét. Ezzel a gesztussal pedig, biztosan az emberi érzékelés értelmezése, és a mentális képek-felé terelték későbbi kollégáik művészeti érdeklődését, akik persze sokkal absztraktabbak, analitikusabbak és probléma-fókuszúbbak voltak már náluk.

Fenyvesi Áron