Braun képei egy több rétegből, egymást átható vonalhálókból vagy foltokból építkező vizuális struktúrát alkotnak. Az egyes rétegek, mint egy-egy hullámcsomag hatnak egymásra a fizikából ismert interferencia-jelenséghez hasonlóan. A hullámok interferenciája azt jelenti, hogy két vagy több hullám ütközik, vagy párhuzamosan halad, vagy keresztezi egymást, s a találkozás során a hullámok rezgésszámuktól és amplitúdójuktól függően kioltják, gyengítik, vagy erősítik egymást.
Különösen jól megfigyelhető ez azokon a képeken, ahol ugyanazt, vagy nagyon hasonló vonalhálót fest Braun az előző rétegre. Ilyenkor az apró, de gyakori ismétlődések megzavarják a szemet, a vonalháló vibrálni, lüktetni kezd. A megzavart szem egy idő után nem tudja eldönteni, hogy melyik a felső és melyik az alsó réteg, tehát a kép sajátos térviszonyai is felborulni látszanak.
Színei önálló életre kelnek az optikai turbulencia miatt, s bár műveinek koncepciója hasonló, mindegyik képe más-más festői élményt nyújt. A legújabb képeken ezt az élményt a festékrétegekre applikált papírkivágatok is fokozzák.