Szentföld

„A HOLYLAND elnevezésű nyílt, nem jelszó védett wifi hálózat 8 éve elérhető lakásunk konyhájából, azóta is otthonunk kizárólag ezen szegletében fogadjuk az ismeretlen helyről jövő adatsugárzást, így vált ez a 10 m2-es pepita burkolatú tér lakásunk szent helyévé.” /Keresztes Zsófia/

Keresztes Zsófia legújabb kiállításának középpontjában a 21. század fiktív „ereklyéi” állnak. Az inspirációt a római kori ún. katakombaszentek ereklyéi adták, melyeket a 17-18. században Németország, Ausztria és Svájc templomaiba „importáltak” a reformáció idején elpusztított ereklyék pótlására, hogy aztán a szentek földi maradványait gazdagon feldíszítve őrizzék tovább.

Az ezekhez kapcsolódó kultuszból kiindulva Keresztes Zsófia saját digitális és okos-eszközeinkhez való viszonyunkat vizsgálja, melyet gyakran jellemez a tárgyakhoz való szokatlan ragaszkodás, azok fetisizálása, vagy az azoktól való függés. Az ereklyékhez kötődő csodatévő, éteri tartalom pedig párhuzamba lép napjaink információ kultuszával, a virtuális, megfoghatatlan kontentekhez való szoros kapcsolatunkkal.

A kiállítás előzményének tekinthető a Katie Cotton mutatóujjának ereklyetartója (2015) című munka, mely az Apple egykori PR főnökének fiktív ereklyéjét jeleníti meg túlburjánzó barokk stílusban – ezzel szemben az új művek egy minimalistább és letisztultabb látásmódot képviselnek és kevésbé támaszkodnak konkrétumokra.

A néhol sírkövekre emlékeztető, ugyanakkor antropomorfnak ható formákra kábelszerű „hajzuhatag” borul, ezek az objektek pedig az Apple termékcsalád különféle formatervezett csomagolásait foglalják magukba; az üres dobozok az egykori ereklyetartókat idézik.

A „beépített” tartók vagy az azokból készült öntvények eközben funkciójuktól megfosztva is előhívhatják a hozzájuk kapcsolódó konkrét eszközök mentális képét és az ahhoz kötődő élményt, érzetet. Az elmúláshoz, halálhoz, túlvilághoz való viszony is átalakul: az égbolt/menny ma mint a felhő (cloud) tárhely jelenik meg, ahova adatainkat mentjük.

Végül, a mottóban is olvasható személyes élethelyzet, illetve a wifi hálózat neve mindezt ironikus kontextusba helyezi: ott vagyunk otthon, ahol van internet. Így válik a művész konyhájának fekete-fehér kockás köve visszatérő motívummá a kiállításon, magává a „Szentfölddé”.