Kaszás Konrád vonalvezérelt festményeit, melyek korábban a nagy egységes színfelületeket elválasztó kontúrokból képeztek leginkább firkákat megidéző festményeket, mára egy sokkal konkrétabb látványvilág inspirálja. Maguk is sokkal konkrétabb alakzatokat festenek. A felületet bejáró, önmagát hizlaló és kerülő, formateremtő sáv addig növelte magát, mígnem saját alakot vett fel és formaképző, jel-teremtő eszközzé vált a művész kezében. Szabályok és rendszerek születtek a képeken, melyek olykor ősi maszkokra, máskor tűzcsóvákra, megint máskor növényi mintákra emlékeztetnek.
Közös bennük az a tulajdonság, hogy olyan hatást keltenek, mint mikor képlékeny anyagból lévő formák dinamikusan egymásba alakulnak és egyszerre több jelentést vesznek fel, miközben absztrakt kompozícióként is értelmezhetők. A tiszta színek ezzel szemben nem mosódnak egymásba, nem keverednek és tonálisan sem variálódnak, hanem letisztult minimalizmussal határolják egymást. A korábban jellemzően pasztellszínek átadták a helyüket a mélyebb, telítettebb tónusoknak. Éles kontúrok és pasztózus felületek jellemzik a vadabb festményeket.
Schneller János