A kultúra kitörést jelenthet gazdasági értelemben is azoknak a településeknek, amelyek az iparosítás visszaszorulása miatt krízisbe kerültek. A kulturális szektor tehát tőke, s Dunaújváros jelentős tőkével rendelkezik. Ennek elsődleges forrása a városban élő, több tucat, országos szinten is jelentős képző- és iparművész tevékenysége és alkotásai, amelyeket kétévente rendezett tárlatainkon és szólókiállításokon mutatunk be.
Mellettük – turisztikai szempontból is – jelentős tőkét képvisel a római régészeti anyag, a szocreál építészet és épületszobrászat, a szocreál köztéri szobrászat, a modern szoborpark is, valamint ide tartozik a városban működő művészetpedagógusok munkája, a város jelentős kórus-kultúrája, s természetesen valamennyi kulturális intézmény tevékenysége.
A több évszázados európai kultúrpolitikai hagyomány alapján működő közösségek vezetése felelősséget vállalt a kultúráért, a művészetekért, és az oktatásért. Bennük látta azt a tőkét, amelynek működtetésével biztosította azt, hogy a polgárok képzettséghez és műveltséghez jussanak. A jelenlegi gazdasági válság egész Európát, így hazánkat és a települési önkormányzatokat arra kényszeríti, hogy felülvizsgálják a kulturális intézmények struktúráját és finanszírozását.
A dunaújvárosi képző- és iparművészek tárlata azt bizonyítja, hogy Dunaújvárosban nem csak a művészek száma magas, de alkotásaik magas színvonala miatt is megérdemli a kulturális szektor, hogy továbbra is intenzíven legyen jelen a város mindennapjaiban, s európai szintű kulturális szolgáltatásokkal álljon a városlakók rendelkezésére.