A kiállítás során Uglár Csaba egy képzelt bankfiókká alakítja át a Stúdió Galéria terét. Ebben az átalakított térben jelennek meg a műtárgyak: a művész által tervezett, nyomdai úton előállított pénz, és a pénz terv-változatai. A négyszázharmincezres példányból álló hatalmas pénztömeg, pénz-torony lefóliázva, raklapon képezi a kiállítás központi motívumát. A galéria padlóját borító vörös padlószőnyeg, a bankfiókokból ismerős sorterelő kordonlabirintus, a világítótáblák és a kiállított váltószerződés a bankfiók érzetét erősítik a kiállítás-látogatóban.
A művész által kibocsájtott pénzből vásárlók az elkövetkező öt évben a váltószerződés értelmében műtárgyra cserélhetik Uglár Csabánál az 50 szociálosokat. A kiállítás ily módon konceptuális befektetés a művész és művészetének jövőjébe.