Az évek során nem egy kiállításhoz kaptunk innen kiállításra rajzokat, festményeket, tárgyakat, de amihez hozzáférhettünk, az mindig csak a könnyen elérhető, felszíni részekből származott. A padlás középső terében ugyanis egy (illetve nem csak egy, hanem több) kaotikus halmazban, több rétegben feküdtek egymáson a művek, ráadásul nagy méretűek, ezeket sosem tudtuk megbolygatni. Hosszú évek óta terveztük, hogy majd egyszer, amikor nincs se túl hideg, se túl meleg (ott a padláson), nekilátunk a feltárásnak.
2013 őszén szántuk rá magunkat, hogy kollégáinkkal hozzáfogjunk a több napos munkának. Tervünk az volt, hogy szétbontva a rétegeket, munkafotókkal készítünk egy pontos leltárt, majd az így dokumentált anyagot a MissionArt weboldalán közzétesszük, hogy legalább fotókon bemutatva árusíthassuk őket.
Az adatok felvétele és a fotózás után következett néhány munkatalálkozó Lacával, megkönnyítendő a művek beazonosítását, a datálást, a címek felidézést, mert a művek legtöbbje jelzetlen és datálatlan volt. A fotó és papír alapú műveken kívül több mint 180 darabot számlált a leltár, de néhány tétel olyan korábbi installáció része volt, amelyet ma már sajnos nem tudunk rekonstruálni.
Az adatolás után egy olyan impozáns műtárgy-együttes állt előttünk, hogy felmerült egy spontán bemutató, egy rögtönzött kiállítás ötlete. A februárra tervezett bemutatót tervezve felvetődött egy kis katalógus terve, de ehhez is szükséges volt néhány mű nyomdai minőségű újrafotózása. A tervezett kiállításnak és kis katalógusnak a munkacíme Képek a padlásról lett volna, de már a tervezés és a fotózás során egyre változott, bővült bennünk a létrejövő bemutató elképzelt mérete és jelentősége.
Végül is egy nagyobb szabású kiállítás megrendezése mellett döntöttünk, így a kiállítással egyidőben jelenik meg a kiállítás kibővített anyagát bemutató kötet is, Tatai Erzsébet, Várnagy Tibor, Beöthy Balázs és K. Kabai Lóránt írásaival, valamint Laca új versekötete, melynek címe: Nempiskóta. Szerelmes vagyok a laptopomba.