Alkotói módszerére jellemző, hogy modell-helyzetet állít fel, majd egymásnak engedi a szereplőket (anyagokat, formákat). Az így keletkezett eredményt olykor átalakítja, majd ismét elengedi a folyamatot.
Festményeit is „csak” quasiképnek nevezi. Ő maga így ír erről: „Van bennem némi ellenszenv korunk kész művészeti termékei iránt, haszontalannak érzem maradandóságukat. … A tényleges megvalósítás nem bír végleges jelentőséggel.”
Az életművet bemutató retrospektív kiállítás a konceptualitás és a geometrikus képszervezés felé nyitó munkákkal indul. Lehetőleg teljes sorozatok mutatják be a műfaji sokrétűség alakulását, a szerialitás megjelenését.
A kiállított művek láthatóvá teszik a művész munkásságát jellemző tendenciákat: a frontálisan felfogott felületek torzítását, virtuális térbefordulását, a sík meggörbülését.
A kiállítás egy másik vonalon Maurer korábban használt standard színeinek átalakulását, megelevenedését követi nyomon, egészen a mai, a színérzékelésre apelláló Szférikus pikkelyek (Overlappings) műcsoportig.
A kiállításon a vetített installáción túl „videotékát” állítunk fel a művész 1973 és 1996 között készült film- és videomunkáiból.