Az Amadeus Alapítvány 1993-ban kezdte meg a magyarországi zene- és képzőművészeti kultúra támogatását. Sokrétű művészetpártolói programjával, a különböző ösztöndíjakkal és újabb mecénások, szponzorok sikeres bevonásával a nonprofit szervezet mára a fiatal képzőművészek ismert mentorává vált.
Az alapítvány Alkotóháza 2007 őszén nyílt meg azzal a céllal, hogy pályakezdő képzőművészek alkotási lehetőségeit megteremtse. A nyilvános pályázat útján kiválasztott fiatalok három évig dolgozhatnak a ház műtermeiben. Az első hároméves periódus végéhez ért: ez adja az alkalmat a jelenlegi közös kiállításra, mely mintegy összegzi, lezárja a művészek – és persze az alkotóház – életében is biztosan sajátos szerepet játszó korszakot.
A kiállító festők és szobrászok nem alkotnak a szó hagyományos értelmében vett művészkört. Bár az alkotás közösségi feltételei jelenthetnek inspirációt, motivációt, és a személyes barátságok is befolyásolhatják az egyes alkotókat, e művészek érdeklődése, önkifejezési eszközeik igen eltérőek.
Az alkotóház festői közül többen is expresszív kifejezési módon szólalnak meg, képeiken a látványelvűség érzelmi telítettségek hordozójává lesz. Ilyenek kiállításunkon Papageorgiu Andrea művei, az életörömöt sugárzó, ragyogó színű, dinamikus táncos-alakok; Tóth Angelika tánccszerű, plasztikus faktúrájú ecsetvonásokból komponált munkái is. Szabó Franciska e kiállításon legújabb, nagyméretű enteriőrjeivel jelentkezik, a tenger mélyét idéző palackzöld – szürke árnyalatokkal merítve a nézőt egy különös, más törvényszerűségek szerint muködő világba.
A műteremház további két női festőművészére higgadtabb anyaghasználat, mesélő figurativitás jellemző. Sipos Eszter embermagasságot meghaladó tondója a reneszánsz iparművészet hagyományával is kapcsolatot keres, miközben kerékpáros hősnőjét – kortársunkat – tiszteli meg ezzel az ünnepélyes formával. Jakatics-Szabó Veronika meleg téglaszín harmóniákban idéz fel úti élményeket, megfejtésre váró ellesett pillanatokat. Bakos András a festői absztrakció irányát elhagyva jelenleg interneten talált vagy mobiltelefonnal készült fotók alapján dolgozik. Részint a kortárs vizuális kultúra és a festészet kapcsolata foglalkoztatja, részint a csupán a médián keresztül ismert, mégis valóságként megélt világ.
Az eredeti és reprodukció, vagy eredeti és utánzat viszonya más tematikán keresztül, de megjelenik Fülöp Gábor szobrászatában is. Valósághű méretű, fából készült kis tárgyai, illetve élőlényei (katicák, csigák) megfaragásakor a természet és műtárgy, valamint a valóság elemeinek egymás közötti hasonlóságával játszik. E munkák csupán rokonok a csendélet műfajával – tényleges csendéleteket fest azonban Rolik Ádám, aki a mai társadalom emblematikus tárgyait éteri tisztaságukban ábrázolja. A részleteket fokozatosan hagyja el az összefogottabb foltokból kialakuló kompozíció kedvéért.
A szobrászat és az installáció határmezsgyéjén helyezhetők el Takács Szilviának az ókori római házak ihletésében készült kiégetett plasztikái. A házak ablakában filmeket vetít le a művész. Szanyi Borbálára a faanyag tiszteletteljes megmunkálása jellemző, finom faragásai ezúttal táblakép formát öltve egyesítik az alapanyagként szolgáló természet (az élő fa) és a faragott motívumok gyengéd szépségét. Rabóczky Judit Rita ellentétes kiindulópontot választott pipacsmezőjénél. Itt nyers, durva matériából: vasból virágzik ki a növényi motívum.
Kiállító művészek:
Bakos András, Fülöp Gábor, Jakatics-Szabó Veronika, Papageorgiu Andrea, Rabóczky Judit Rita, Rolik Ádám, Sipos Eszter, Szabó Franciska, Szanyi Borbála, Takács Szilvia, Tóth Angelika