A festményeken, rajzokon és fotókon affektált pózokban látható fiatalokról a Nirvana Smells Like Teen Spirit című kultikus számának sorai („She’s overbored and self-assured”) juthatnak eszünkbe. Ám a mesterséges maszkok mögött elfojtott, kifejezni nem mert érzelmek: félelem, sóvárgás, vágyakozás, kétségbeesés rejtőznek.
Muntean/Rosenblum művészi tevékenységének középpontját a „pontos többértelműség” (Markus Muntean) alkotja. A teljes banalitást és szellemi pátoszt egyszerre közvetítő művekben alkotóik az identitás konstrukciójában rejlő ellentmondásokat vizsgálják.
A mesterséges alakok archetipikus, statikus pózai a mindennapok kultúrájából és a művészettörténetből egyaránt ismerősek. A szereplők tartása olyan reneszánsz festmények alakjainak tartására emlékeztet, akik épp magasztos vallásos kegyben részesültek, így a képeken felismerhetőek a keresztény ikonográfia jellegzetességei, s a klasszikus művészetre történő számos más utalás.
Ám a tinédzserek csak egyetlen istennek hódolnak, a divat istenének. Muntean/Rosenblum a figuratív festészet tradícióit követik, ami „sajátos aurát teremt és emocionális hatásra törekszik”. De a vigasztalan városi táj úgy tűnik, nem ad teret a valódi érzelmeknek, s a nézőn sajátos csömör lesz úrrá a képek láttán.
Muntean/Rosenblum 1992 óta dolgozik együtt, s az évek során sajátos, közös stílust alakítottak ki. A képeken alkalmazott klasszikus nyelvezet távolságot teremt az eredeti fényképes forrásanyag és aközött, ahogy a művészek képeik szereplőivel ’bánnak’. Ezt a távolságot hangsúlyozza az ábrázolt jelenet és a vászon széle közti szegély.
A színpadias jelenetek alatt túlságosan is kifinomult szövegek olvashatóak, melyeknek komolysága zavarba ejtő. Ahogy a képregények vagy filmfeliratok esetében, itt is magyarázatokat várnánk, de az összefüggéstelen mondatok csak úgy ott vannak, akkor szólnak a képről, ha akarjuk.
A statement-ek a kortárs egzisztencia kérdéseihez fűzött találó kommentárok: „ A legjobb lenne élvezni mindazt, amit csinálok. Mindegy, hogy rossz vagyok-e vagy jó, semmit se kelljen bizonyítanom.” Vagy: „Annak tudata, hogy az emberiség egy jobb földi egzisztencia felé tart, és fényes jövő vár ránk. Igen, ez a modern kor mantráinak egyike.” A bölcs mondatokat a művészek sajtótermékekből ollózták ki, majd felragasztották; ezek olyan talált tárgyak, amelyek filozófiai érvényű kijelentések látszatát keltik, ám ha jobban odafigyelünk rájuk, kiderül, hogy üres locsogás az egész.