Károlyi festészeti tanulmányait 1971 – 1976 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A művésztovábbképzőn Sarkantyu Simon lett a mestere. Visszaemlékezései szerint az évzáró kiállításon (1976), a Czimra tematikába illeszkedő festményei mellett, először mutatta be Műterem kipakolás című alkotását.
A Bogdány Dénes által dokumentált akció 24 képkockáján Károlyi egy főiskolai műtermet „tisztított” meg a hagyományos alkotás minden eszközétől, mely történet a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 14 évvel később tovább folytatódott.
A rendszerváltás idején a művészeti oktatásban bekövetkezett változások hatására újító művésztanárok (Beke László, Maurer Dóra, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Klimó Károly, Peternák Miklós, Sugár János) kerültek a budapesti főiskolára.
A művészetpedagógiát fontosnak tartó Károlyi felismerte a magyar művészeti felsőoktatás korszerűtlenségét, ezért a főiskolán még érvényben lévő 19. században kialakult oktatási elvekkel ellentétben, a monokróm / radikális festészetet tekintette az új, akadémiai gondolkodás alapjának. Pedagógiai munkáját összekapcsolva – a saját magát és régi tanítványát, Ősz Gábort foglalkoztató művészeti kérdésekből kiindulva – monokróm festészeti kurzust indított.
A Tabula Rasa című kiállítás a „legendásnak” is nevezett monokróm festő osztály történetét mutatja be, az osztály tanárainak, Károlyi Zsigmond, Bernát András, Gál András és a kurzusokat látogató hallgatók alkotásainak, Braun András, Erdélyi Gábor, Gálik András, Havas Bálint, Káldi Kata, Szabó Dezső és Uglár Csaba válogatott munkáin keresztül.