Budapesten nőttem fel és a varsói Képzőművészeti Főiskola (Akademia Sztuk Pięknych)
szobrász szakán végeztem (1973-78), így képzettségem alapján szobrásznak hívhatom magam, annak ellenére, hogy nem készítek hagyományos értelemben vett szobrokat.
1979-ben posztgraduális tanulmányokat végeztem Wroclawban, a Képző és Iparművészeti Főiskola kerámia szakán. 1980 óta Norvégiában élek, ahol a képzőművészeti munkámon kívül a bergeni Építészeti Főiskola (Bergen School of Architecture) tanáraként dolgozom, érzékeléssel és vizuális kifejezéssel kapcsolatos témákban.
Munkáim nagy része helyspecifikus, leginkább a tér, a fény és a ‘tárgyak’ viszonyából indul ki. Az érdekel, hogyan teszi láthatóvá az anyag a fényt, hogyan kölcsönöz neki testet vagy éppen tükrözi azt. Hogyan érinti meg a fény a formát, hívja elő azt és a teret, hogyan él a fény az árnyékkal természetesen elválaszthatatlanul. Installációim főleg a helyszín adottságaira épülnek. A helyzet, a tér látható vagy rejtett értéke, energiája, karaktere döntő fontosságú a munkák alakulásában, létrejöttében.
Az anyagot – ami lehet építőanyagtól kezdve textilen keresztül, hagyományosabb művészeti- vagy természetes anyag, talált hulladék, vagy bármi más –, a helyszín és a téma függvényében választom. Ugyanígy lehet a fény természetes vagy mesterséges, és az aktuális ‘tér’ kicsi vagy nagy. Gyakran dolgozom a fehér árnyalataival, de nem zárom ki egyéb színek használatát sem, ha a helyzet mást kíván.
Munkáim érzékeken keresztül keresik a kapcsolatot, nem illusztrálnak semmit. A narratíva – ha ilyenről egyáltalán beszélhetünk – a látogatóban rejlik. Szeretem, amikor a látogató fizikailag is aktívan részt vesz az általam létrehozott térben. Ilyen értelemben nem is kiállításokról kéne beszélnünk, hanem inkább tér-eseményekről.
A TakeOff című munkám egy kimondottan a Magyar Képzőművészeti Egyetem Parthenón-fríz termére szabott fényinstalláció. Az ablak nélküli, kizárólag tetővilágítású helyiség arányai, 10×6 méteres alapfelülettel és majdnem 7 méteres magassággal nem szokványosak.
A tér alakításával próbálom artikulálni a természetes fényt. Azt lehetne mondani, hogy ‘megvezetem’ a látogatót a térben a fényélmény kedvéért.
Eva Kun