Szacsva y Pál kiállításra kerülő művei egy hosszabb, kísérletező alkotói
periódusának utolsó szakaszából valók, amelyben a kezdeteket diavetítéses
installációi jelentették. A tárgyakra vetített diák esetében az eredeti
felvétel azáltal változik meg, hogy különböző térbeli formákra vetül: az
utolsó lépésként pedig a vetített kép és tárgy sajátos szimbiózisából született
látványt ragadja meg.