A megnyitón Rajk Judit előadásában ősbemutatóként elhangzik Kurtág György Gerlóczy Sárinak ajánlott új dala, az AB Játékok sorozatból (2021).
Tizenegy éves korom óta festek. Az az év fordulópont volt a számomra: az volt az az év, amikor a szüleim elhagytak, s én helyettük abba a nagy Isten-képbe kapaszkodtam, amelyet a nagymamám házában festettem magamnak. Motivációm, amikor festek, a „ki vagyok én?” kérdés sürgetése, a befelé fordulás és a kapcsolatok rendszerében való elhelyezkedésem keresése. Célom: a rendszerhálómban át-átvonuló embercsoportok alakjainak egymáshoz kapcsolása és megformálása. Ebben az áramlatban én is benne vagyok: ez az én társas mezőm.
Képeimnek a „társas mező” címet Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata című könyvéből kölcsönöztem, amely egy adott közösség rejtett interperszonális kapcsolatait, rokonszenveit és ellenszenveit térképezi föl.
Amikor „társas mezőt” festek, az újabb és újabb képeken mindig egy embercsoport vagy személy viselkedését igyekszem megfigyelni, értelmezni, akcióit és reakcióit ábrázolni. Munkám eredményei az egyének centrális vagy perem szerepét, egymáshoz való kötődését, ellenszenvét, negligálását mutató képek.
Mérei könyvében láttam, hogy a szociometria nyilakkal jelzi a pozitív vagy a negatív töltést, a rokonszenvet vagy ellenszenvet, amit az emberek egymás iránt éreznek. Az én rajzaim vonalainak modellje az emberi test: folyamatos, sehol meg nem szakadó vonalakkal közvetítenek iszonyról, rettegésről, szimpátiáról.
Gerlóczy Sári