Te nem ismersz, de én tudom ki vagy

Markéta Othovát az 1990-es évek elejétől foglalkoztatja a fotó mint médium. Szinte kivétel nélkül fekete-fehér képeket készít, amelyek nem illeszthetők be sem a dokumentarista, sem a klasszikus művészfotó zsánereibe.

Nagyméretű, keretezetlen fotóit részben filmszekvenciákat idéző sorozatokba, részben olyan váratlanul ható csoportokba rendezi, amelyekben az egymás mellett álló szobabelsők, csendéletek, tárgyak vagy utcai jelenetek nyugtalanító képzettársításokat hoznak elő.

A fotográfus sajátos látásmódja és a képek elrendezése, amely mindig az adott térre, kiállítási helyszínre formált, kiemeli a kiválasztott tárgyat vagy eseményt saját környezetéből és összefüggéseiből – sokkal inkább metaforaként áll előttünk.

Othová munkái a megfigyelés és felidézés/emlékezet, valóság és illúzió, megmutatás és megörökítés kapcsolódási pontjaira és azok poézisére irányítják a figyelmet, miközben a fotográfiai nyelv aktuális lehetőségeit kutatják.