E sorok lényegében ma is igazak. Paizs László a 60-as évek óta a kortárs magyar képzőművészet meghatározó alakja, aki a pop art eredményeit-módszereit sajátos módon használja fel művei létrehozásában. Mindig képesen a megújulásra, változatlan munkakedvvel és energiával dolgozik elképzelései megvalósításán.
A Dorottya Galériában rendezett jubileumi kiállításán a régóta nevéhez köthető anyag, a plexi új módon történő felhasználásával készült grafikáit mutatja be. A főként mitológiai és keresztény kultúrkörből vett alakokat ábrázoló, égetett-tépett papírdarabokból állítja össze absztraktnak tűnő kollázsait, amelyeket speciális módon tesz örök-életűvé.
Két plexilap közé ágyazza be a kompozíciót. A lapok között nem csak az égetés nyoma, hanem a feketévé szenesült papír, a pernye is megörökítődik. A többrétegű műveken az expresszív kollázsok három-dimenziós objektumokká válnak. A művészi szándék és a mesterséges anyag együtt végzi a természetből ismert borostyán munkáját, az áttetszően beburkolt „kincsek” megőrzését.