Tágul a Világegyetem – mondta Ostástka, és sietve átrágta magát a teremtésen.
Ő volt a kietlenség, a sötétség, a fény és az ég.
Ő volt a reggeli kávé és a tenger, és ő volt a bálna is, meg a madárfióka is.
A fű, a szarvas.
A csillag, a nap és a kromoszóma.
A rossz és a szerelem.
És ő az ember – mondta és lepihent.