A 80-as években Franciaországban egy új művészgeneráció felemelkedésének lehettünk tanúi. Ezek a művészek, akik jól ismerték a hagyományos fotótechnikát, a vizuális művészetek más formái iránt is fogékonyak voltak, és a fotográfiának azt a jellegzetes adottságát használták ki, hogy hamis kétértelműséggel kapcsolódik a valósághoz. A művészek az addigiakhoz képest meghökkentően újszerű képeket alkottak.
A 80-as évek különféle gyakorlatait egységesíti az, hogy mindegyik művész elutasítja a 60-as évek fotorealizmusát, valamint az általános fotográfiai módszereket.
A fotográfia teljes beépülése a kortárs művészetbe, az új formákhoz vezető elmélet és gyakorlat, a képzeletnek végtelen teret engedő digitális eljárások hozománya: mindez a fotográfiát olyan művészetté tette, amely „előállitja” a valóságot.
A párizsi önkormányzathoz tartozó Maison Européenne de la Photographie (a Fotográfia Európai Háza) „a látás háza”, a kortárs fotográfia kutatóközpontja. A kiállitás a ház gyűjteményéből húsz művészt mutat be, azokat, akik az elmúlt húsz év fotóművészetét a leginkább jellemzik.
A tárlaton Ryuta Amae, Alain Bublex, Martial Cherrier, Tom Drahos, Bernard
Faucon, Alain Fleischer, Gilbert Garcin, Catherine Ikam és Louis Fléri,
Dany Leriche, Natacha Lesueur, Ali Madhavi, Joachim Mogarra, Orlan, Pierre és
Gilles, Philippe Ramette, Olivier Rebufa, Bettina Rheims, Georges Rousse, Patrick
Tosani, valamint Thierry Urbain fotói láthatók