Testbeszéd

Nyári Zsolt mészkővel, fával, ólommal, gránittal, gipsszel és márvánnyal egyaránt dolgozik és van, hogy le is festi alkotásait. Művei nem torzók, hanem tiszta, geometrikus formákból (kör, gömb, négyzet, hasáb) kibontott fragmentumok. A részletek, a mell, a vénuszdomb, a tompor, a köldök, az ujjbegy túllépnek az erotikán, organikus világuk a női test hibátlan tájait tárja elénk. A művek monumentálissá nagyítják a test-tájakat. (Pl. Omphalosszá, a világmindenség köldökévé növel egy részletet.) A szobrok simogatásra hívó felülete arra kényszeríti a nézőt, hogy taktilisan is kapcsolatba lépjen a munkákkal. A tökéletes formák sokkal inkább kapcsolódnak a teremtés-születés fogalomköréhez mintsem az aktushoz. A domborodó, ívbe hajló, aprólékosan kidolgozott, letisztult részletek az antik, klasszikus szobrászat erényeit idézik meg.

Tóth György pályája elején dokumentatív szociofotóival vált ismertté, majd később egy olyan, szokatlan technikával állt elő, ami védjegye lett. A fényképezőgépet a felvétel közben bemozgatja és többszörösen exponálja képének alanyát, a meztelen női testet. Az ilyen módon alkalmazott kamerahasználat által átalakul a fotó, festői effektusokkal gazdagodik. A nagyméretű képek olyanok, mintha valami hártyapapíron vagy áttetsző fátyolon keresztül lettek volna fényképezve. Az aktok fázisról fázisra alakulnak át, mozgássort hoznak létre. Nem szépségideálokat látunk, hanem hétköznapi lányokat/asszonyokat, akik megmutatják testük titkait. Az állandó mozgásban lévő, „ködös” képek megdolgoztatják a néző szemét és eltérítik a látványt a direkt erotikus értelmezéstől.