Gecser Lujza (1943-1988) a magyar kísérleti textilművészet egyik legeredetibb és egyben legradikálisabb képviselője. Számos nagyszabású hazai és nemzetközi textilművészeti kiállítás mellett a szombathelyi textilbiennálé-hálózat rendszeres kiállítója, illetve a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely (1975-1983) egyik legállandóbb résztvevője volt.
Olyan pályatársaihoz hasonlóan, mint Bajkó Anikó, Farkas Gabriella, Gink Judit, Gulyás Kati, Lovas Ilona, Kelecsényi Csilla, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára bejárta a konceptuális művészet különböző módozataiig, a textil alkalmazott gyökereitől való teljes elszakadásig és az autonóm képzőművészeti gondolkodásig vezető hosszú utat, amelyben nagy szerepet játszottak az új médiumok, különösen a kísérleti film, az environment és az installáció.
Az acb Galéria az utóbbi években kiemelt figyelemmel tekint a magyar kísérleti textilre, annak eredményeire és a neoavantgárd/posztavantgárd kánon kontextusában betöltött szerepére. Gecser Lujza az acb tereihez kötődő első és a művész hagyatékából válogatott kiállítása ebbe a sorba illeszkedik.
Az acb Attachmentben rendezett tárlat Gecser pályájának kezdeteire koncentrál, arra az időszakra, amelyből a radikális kísérletező alkotó munkássága kiindult. A papíralapú művek anyagkollázsok, amelyek a Gecser számára meghatározó rajz/grafika és a textiltervezés találkozásának formáit vonultatják fel, előreutalva ugyanakkor az alkotó hetvenes évekbeli érett experimentális műveire, a kiállításon szerepel a Szirtes Andrással közösen jegyzett kísérleti filmje is.
Ez Gecser átlátszó és átlátszatlan anyagokkal, műanyagokkal végzett kísérleteinek tanulságaira építő, különféle fóliákat, klottot és tükröket felhasználó, a velemi padlástérben felállított environmentjéről, illetve environmentjében készült (Tükör-tükröződések, 1981-82).