Tiltott absztraktok

A szocialista kultúrpolitika – az 1957-es Tavaszi Tárlat megengedő kivétele ellenére – az absztrakt művészetet a ’60-as évek elején is ideológiai ellenségnek, múltbéli csökevénynek, nyugatos eltévelyedésnek és kapitalista sznobériának tekintette. A fiatalokat minden eszközzel el akarta tántorítani tőle, legyen az az információk elzárása, a szaksajtó gúnyolódása, adminisztratív gáncsolás vagy egzisztenciális fenyegetés. Az absztrakció az új nemzedék számára tiltott művészet volt a ’60-as évek derekáig.

A művészettörténet sokat elemezte már a ’60-as évek évek végének nagy csoportos kiállításain (Stúdió, IPARTERV, Szürenon) testet öltő progresszív képzőművészeti irányzatokat, köztük a non-figuratív alkotók tűrt–tiltott műveit. Az ezt megelőző eseményeket viszont elhomályosította a „festőiség utáni absztrakció” elmúlt évtizedben lezajlott diadalmenete.

Az Art+Text Budapest Tiltott absztraktok című kiállítása viszont a közvetlen előzményeket, a francia informel hatása alatt megszülető első budapesti absztrakt festészeti iskola rejtett kincseit mutatja be: a Zuglói Kör (1958–1968) tiltott műveit. A kiállítás azt a kulcsfontosságú művészettörténeti pillanatot járja körül, amikor a ’60-as évek első felében a magyar képzőművészet, nyugati reprodukciók és fordításos elméleti szövegek hatására megtagadta a valóságleíró realista receptúrákat és átlépett az absztrakt festészet – akkor még illegális – birodalmába.

A tárlathoz kapcsolódva látható lesz a társkurátor, Bánki Ákos Tiltott absztraktok (2018) című dokumentumfilmje, ami megszólaltatja az ’50-es években pályájukat kezdő, az absztrakt művészeti formákkal akkor még titokban kísérletező alkotókat, rekonstruálva a fél évszázaddal ezelőtt történteket.

Kiállító művészek: Bak Imre, Deim Pál, Frey Krisztián, Hencze Tamás, Hortobágyi Endre, Molnár László, Molnár Sándor, Nádler István, Tót Endre