Az olykor lazúrosan, máskor pasztózusan festőkéssel felvitt festékréteg többet mutat, mint egy angyalföldi vagy olaszországi ház, utca képe, vagy a Campo dei Fiori-n parkoló robogósorok puszta látványa. Korodi környezet-portrékat fest. Megragadja a látvány érzelmi töltését és a Genius Loci-ra, a hely szellemére koncentrál.
Korodi János mindig megtalálja az adekvát tematikai blokkokat hangsúlyai működtetéséhez. Legyen az enteriőr, mint az első két sorozatának összessége vagy exteriőr, ahol először a műteremablakból kitekintve egy angyalföldi fragmentumot látunk. Majd egyre nagyobb lépésekkel, meg-megállva, eljutunk távolabbi országok, városok, házak ablakaihoz.
Táblakép festészete követi a képalkotás mára klasszikussá vált technikai lépéseit. Pasztellvázlatokat és fotókat is egyaránt használva, műtermi körülmények között fogalmazza meg képeit, eszünkbe juttatva Wittgenstein tézisét: "A világ tények és nem dolgok összessége." Korodi tényei a felszín esszenciális megfogásával életörömöt közvetítenek, a festészet örömét. A geometriát és a fényt a fizikai-kémiai matériával szintetizálva személyes költői absztrakciót hoznak létre.
Legújabb sorozatával látni tanít. A sokatmondó cím, Titkosolvasás, a festő szemének letapogató mozgását mutatja a különböző korok és terek levegőjén, épületein, utcáin. A formák és színek egyedi elegyével, a festészeti tradíció megtartása mellett Korodi beemel minket egy speciális, jelen korunkat is ismerő, de annak határait tágító tér-idő konstellációba.
Einstein múlt század eleji kísérletei óta tudjuk, hogy nincs abszolút tér. Mindenkinek van saját háromdimenziós tere és egydimenziós ideje, de az csak rá vonatkozik. Korodi személyes tapasztalatait osztja meg velünk oly módon, hogy kiterjeszti azt a galéria terére, így bárki nekivághat (saját) titkai dekódolásának.