Gulyás Andrea Katalin alkotásaira általánosságban jellemző az analízis-szintézis gondolatköre, elemeire bontani valamit (akár elméleti, akár fizikai síkon), aztán egy új rendszer szerint összerakni, ami egy kifordított valóságba vezet bennünket.
Művei sokszor a hétköznapok tárgyait mutatják be, egy szakrálisabb létbe helyezve át azokat, amelyekre a “ hétköznapi metafizika” címszót alkalmazza. Munkái a szürrealitáson túl emberi érzéseket, állapotokat és törekvéseket rejtenek magukban, amelyeket szimbolikus képnyelvek formájában ad át a közönségének.
Mostani, Törékeny stabilitás című kiállításán sincs ez másképp. A kiállított munkák szinte mindegyike valamilyen formában a porcelánt, mint használati tárgyat dolgozza fel.
Ezek a művek egyfajta újrahasznosításként is felfoghatók. Törött, repedt vagy elértéktelenedett porcelánoknak ad egy teljesen új jelentéstartalmat, hiszen eredeti funkcióiktól megfosztottá váltak. Emiatt jöhet létre Gulyás Andrea Katalin univerzumában egy már-már bogár formájú objektum, amely kancsók és bögrék darabkáiból áll össze.
Ez a fajta újradefiniálás történik a festményein is, ahol az asszociációk útján újraértelmeződnek a megszokott, bevésődött sémák. A minták is máshogy viselkednek, mint ahogy gondolnánk, „lelebegnek” a porcelánról vagy szokatlan, háztartási felületeken – például mosogatószeres flakonon – tűnnek fel újra.
Gulyás Andrea Katalin Törékeny stabilitás című kiállításán párhuzamos dimenziók találkoznak és vezetnek minket el egy olyan valóságba, ahol a mindennapokban minket körülvevő, funkciójuktól megfosztott tárgyak által átértékeljük a saját egyéni valóságunkat is.