A művész Tudósokknak tudományosan című kiállítása kollázsainak, objektjeinek és képverseinek sorát vonultatja fel. Móder Rezső képversei Dunaújváros élő krónikájának mondhatóak. A heves, sokszor egymásnak is ellentmondó érzések, megfigyelések és kommentárok egybeszövik a város, az ember és a művész történetét.
A képversek műfajukat tekintve többnyire manifesztumok, esszék, vitacikkek, azaz témájukhoz személyes indulatoktól fűtötten viszonyulnak. A művészi teljesítményt a betű kettős hatásának (mint szövegegység és mint írás-kép) felfedezése jelenti. Az a felismerés, hogy a betű megnyitja a nyelv és kép között húzódó határt, vagyis a betűk, szavak, szövegrészletek, verssorok és versszakok sajátos grafikai-tipográfiai elrendezésével a tartalom egyszersmind képileg is megjelenik, akár utalásszerűen is.
Móder nyolcvanas évek végétől készülő képköltészeti vázlatainak különlegessége, hogy a költészet eszközeit már-már kottázható zeneművek feljegyzésére használja fel. Alkotói gyakorlata félig ösztönös, félig tudatos módon a hang által befogható mozzanatok teljességének alkalmazásával a hangköltészetnek egy totális és térbeli változatát igyekszik gyakorolni.
A térbeliség igénye – a költészet egyéb lehetséges kiterjesztésein túlmenően – annak a ténynek a konzekvenciáiból fakad, hogy már maga a hang is térben terjed, illetve a hangot létrehozó költő az alkotás folyamata során térben dolgozik: mozdulatokat tesz egy adott környezet vizuális tényezői között, így szükségszerű, hogy a mű létrehozásával egyidejűleg szervezett teret is alkosson.