(Hamvas Béla)
Koronczi Endre a Budapest Galériában rendezendő Tükör című kiállításával a barátság-képek hosszú sorát fűzi tovább; az emberi kapcsolatok spirituális potenciálját kutatja. A tükör-metafora segítségével e kapcsolatok szellemi természetéről szóló hagyományokat értelmezi újra. A nyugati hagyományban az ilyesfajta viszonyok közege és formálója a közös gondolkodás, beszélgetés, cselekvés. Koronczi – művében – ezt a felfogást provokálja: vajon a csend – a körbeölelő, a tétlenség, melyről úgy véljük, ideális a magányos elmélyedés, gondolkodás számára, mennyire alkalmas olyan kapcsolatok kialakítására, amelyeknek épp kialakításuk folyamatában (és eredményeképpen) születnek gondolatok? Koronczi Endre projektjében négy olyan ember van jelen, aki fontos szerepet játszott és játszik az ő (művészi) identitásának, egyéniségének formálódásában.
A Koronczi által teremtett – és videón bemutatott – szituációk egyaránt szolgáltak a kapcsolatok gyakorlóterepéül, az eltérő egyéniségének megfelelően különböző felfogások provokációinak (és emberi viszonyokat vizsgáló terepek gyanánt) valamint alkotói inspiráció feltételének. A négy férfi négy aspektusát jeleníti meg egy nehezen megnevezhető kapcsolatnak, melyek mindegyikében van valami az apa-fiú, mester-tanítvány és fivéri kapcsolat jellemzőiből. Az időtöltés jelenetei alapján szimmetrikus barátságoknak is vélhető kapcsolatok azonban aszimmetrikusak, és így, az aszimmetriában rejlő feszültség hozza létre és tartja mozgásban a szellemi, a képzőművészeti alkotáshoz is szükséges energiákat.
Az installációk, fotók, video-művek egyszerre idéznek valamiféle, a szellemi társnak szóló hommage-t, ajánlást és róluk alkotott portrészerűséget, ugyanakkor mégis ellenállnak az ilyesfajta besorolásnak. Az archetipikusan két ember kapcsolataként elgondolt – és Koronczi által is alapvetően két ember kapcsolataként bemutatott – viszonyt kitágítva, a kiállítás felveti egyfajta – végtelenített – láncolat lehetőségét.
Tatai Erzsébet
Vannak gondolatok, melyek születését az összehangoltan átélt csend, egymás jelenlétének örömteli átélése segíti elő leginkább. A partnerekkel való találkozások alkalmával az egymásra hangolódás és a szavak nélküli közös gondolkodás technikáit alkalmazzuk. A két résztvevő olyan meditatív közeget hoz létre maga körül, melyben a cselekvés nélküli cselekvés jelenti a munkát. A termelésnek nem szavak és mondatok a termékei, hanem műtárgyak létrehozásának gyökereit jelentő alapmotívumok.
Az értés bizalmi környezetbe való ágyazódása a kimondható szavakon és leírható gondolatokon túlmutató tartalmak közlésére is alkalmas. A bizalom az értés folyamatában katalizátorként működik, a katalizált állapot pedig a meta-értés magasabb szintű állapotára emelkedik. Az így megtermékenyülő pillanat szolgáltatja a művek kiindulópontját.
A meta-értés aktív állapotának segítségével olyan mentális gyakorlat művelhető, mely a résztvevők teljes lelki és érzelmi arzenálját mozgósítva, hangtalan és anyagtalan kommunikációt tesz lehetővé. Olyan beszédre és nem-beszédre, illetve együtt-hallgatásra nyílik lehetőség, mely emelkedett és termékeny pillanatokat eredményez. A munka ebben az értelemben nem fizikai és nem is szellemi munkát jelent, hanem sokkal inkább érzelmi munkát.
Partnerek: Andrási Gábor, Bán András, Birkás Ákos, Tillmann J. A.
Konzultáns: Tatai Erzsébet