A kurátor, Patrick Urwyler úgy állította össze a kiállítást, hogy átfogó képet nyújtson Perneczky konceptuális fotográfiai munkásságáról, amely a teljes életmű legkiemelkedőbb munkáit foglalja magában. A kiállított munkák Perneczky művészi karrierjének elején (1970 és 1975 között) születtek – ekkorra tehető Kölnbe való kivándorlása is. Nagyrészt ebben a rövid, de meghatározó időszakban készítette el a szakadár művész a leghíresebb alkotásait, amelyek ma nagynevű gyűjtemények részét képezik, többek között a New York-i Metropolitan és MoMA múzeumban, valamint a Centre Pompidou-ban.
Patrick Urwyler Perneczky Géza privát, kölni archívumát feltérképező, jelenleg is folyó kutatása rendkívül gazdag válogatást eredményezett, amely a jól ismert fotósorozatok (például: Concepts like Commentary, Art Bubbles és Snail Action) különleges verzióit számos kiadatlan munkával, vázlattal és dokumentációs anyaggal ötvözi. Külön érdekességként, Magyarországon első alkalommal láthat a nagyközönség egy 16 mm-es filmre készült kísérleti alkotást is. A filmben megjelenő képek mozgása és a folyamatos narráció kihangsúlyozza a Perneczky számos konceptuális fotósorozatában megjelenő tevékenységközpontúságot.
A szekvenciákban megjelenített fotók a művész saját kamerája előtti mozdulatait örökítik meg. Az 1970-es évek Fluxus által dominált kísérleti fotográfiájának általános áramával szembemenve – hiszen ez jellemezte a művész közvetlen környezetét -, Perneczky a helyzetek véletlenszerűségét és esetlegességét ünneplő, úgynevezett „pillanatkép-esztétika” elvetése mellett döntött. Így születtek meg Perneczky körültekintően megtervezett és megrendezett fotográfiái, amelyeket vázlatok, koncepciók és írott instrukciók is megelőztek.
Fesd fel az ablakra a művészet szót. Fújj szappanbuborékokat a szobába. Ekkor a szappanbuborékokon láthatóvá válik a művészet szó tükröződése, mielőtt szétpukkannának” – áll Perneczky 1972-es Art Bubble sorozatának útmutatásában. Perneczky legkiválóbb alkotása a fényvisszaverődésre és a tükörhatásra épül. Perneczky fotográfiai munkásságában a tükrök vezérmotívumként szolgálnak, és vörös fonálként vezetik végig a látogatót a kiállításon. A különféle munkákban különféle szerepet ad a tükörnek: néha ő a főhős (Concepts Like Commentary, 1971 és Yes-No Concept 1971), néha csak kellék (Mirror, 1972) vagy technikai effekt (Reflex, 1974 és Cyclops, 1975).
Perneczky tükrei szerves részét képezik fotográfiai munkásságának, amely ugyanakkor az adott kor művészetének tükörképét is nyújtja. A kiállításon Perneczky Géza ikonikus fotográfiai munkákat alkotó, disszidens művészként jelenik meg, akinek munkái előre tekintő és velős kommentárt fogalmaznak meg a művészettel, valamint a kelet és nyugat között kifeszülő élettel (saját életével) kapcsolatban.
A kiállítást kísérő katalógusban Fehér Dávid művészettörténész esszéjét olvashatjuk. Fehér esszéje a kiállítás kiegészítéseképpen tovább vizsgálja Perneczky „különleges helyét és szerepét a magyar neoavantgárdban [.], valamint a teljes Közép- és Kelet-Európán átívelő más, hasonló irányzatokban.