A „nyomokban előforduló” státusz, ami a kiállítás látogatókat és a galéria nyitvatartását egyaránt jellemzi, alibi helyzetet teremt az átmeneti hiánnyal jellemezhető szituáció lemodellezésére.
Akik hiányoznak tehát, azok az emberek; mind ténylegesen (ennek fizikai gátja a szezonális záróra, így marad a kirakati kukkolda jelleg), mind a kiállítási tárgyak által generált fiktív mezőkben.
Ez duplán érdekes, hiszen a műalkotásokban megfogalmazott mikrotörténések, de maguk a művek is személyes igénybevételt feltételeznek. Vegyük példának akár a galéria egyik sarkában szétszórtan heverő pöttyös labdákat (Nagy Karolina), amik csupán pasztelles színezésük által kerekednek felül sikeresen az elhagyott játékszerekhez kapcsolt alapvetően negatív érzeten.
Tovább bővíthetnénk a felsorolást a tengelyéből kilendített funkciótlan fém messzelátó tölcsérekkel (Cseh Lili), vagy az üvegen át az utcafront felé kémlelő testtartásban felügyelő szoborduóval (Péli Barna).
A galéria fotogén tere tehát minden körülmény ellenére benépesül, és a kimerevített művészi formákon keresztül indítványozza az interakció újraindítását.
A kiállítás július-augusztusban előzetes bejelentkezés alapján látogatható.