Tunning IV.

Elekes Károly Tunning sorozatában az ócskapiacról beszerzett, gyakran rossz állapotban lévő, sérült festményeket restaurál gondosan, de oly gondosan, hogy azt is odafesti, amire az egykori alkotó már képtelen volt. Nem csak fizikai valójában javítja föl a szomorú sorsú, kidobott képeket, hanem apró, a restaurálás műveletéhez hasonló, finom változtatásokkal tartalmilag is felszabadítja a bennük rejlő lehetőségeket. Megtalálja a minimális beavatkozás pontját és néha csak hosszas keresés után lehet rájönni, hogy hol is festett bele. A művész jót cselekszik, kijavít, és egyben műfajt teremtve reciklál, azaz csökkenti a műuvészet (járulékos) szemetét.

Sugár János

Elekes Károly Tunning sorozatával kapcsolatban bizonyára az a kérdés merül fel leggyakrabban, hogy etikus-e a mások által létrehozott műalkotások felülírása, legyenek azok műkedvelők habkönnyű tájképei vagy a lakberendezési iparág vadhajtásai.

A dadaisták, akik eredetmítoszukat a bizánci ikonrombolókig vezetik vissza és manifesztumukban a múzeumok és a könyvtárak lerombolását kapacitálták, bizonyára támogatnák Elekes munkamódszerét, ahogy Duchamp is, aki kijelentette: „A halottaknak nem szabadna több jogot birtokolniuk mint az élőknek. Meg kell tanulnunk, hogyan feledjük el a múltat és hogyan éljük saját életünket a saját időnkben.”

Csizmadia Alexa