Két részlet a Mara Mattuschka kérdezi Mara Mattuschkát a „Twist” című kiállítás alkalmából c. szövegből:
I: Ez a figura is „csavarodik”, nem igaz? Úgy tűnik, mintha a saját tengelye körül forogna.
MM: Vagy a néző körbejárja.
MM: Vagy a néző körbejárja.
I: És nincs körülötte semmi?
MM: Csak vibráló éter és sivatagi homok. Az alak, hogy úgy mondjam, kontextuson kívül van. Ez a saját kontextusa.
MM: Csak vibráló éter és sivatagi homok. Az alak, hogy úgy mondjam, kontextuson kívül van. Ez a saját kontextusa.
I: Metamorfózisainak sokféleségének spektrumában a test néha erőteljesnek vagy embrionálisnak tűnik?
MM: Néha meghatottnak, néha sztoikusan központosítottnak. Egyszerre emberi és állati. A test olyan közvetlen jelenlét, amelynek nincs szüksége nyelvre.
MM: Néha meghatottnak, néha sztoikusan központosítottnak. Egyszerre emberi és állati. A test olyan közvetlen jelenlét, amelynek nincs szüksége nyelvre.
(…)
I: Akkor szóhoz sem jutok. A festményeken mégis felfedezhető a kommunikációra való törekvés. El akarnak mondani nekünk valamit, úgy tűnik nekem.
MM: Hm, igen, a festmények titkokat rejtenek.
I: De te tudod a titkukat?
MM: Azt hiszem, mindenki felfedezheti bennük a saját titkát. Egy kép és a néző olyan egységet alkot, amely soha nem ismétli önmagát.
I: És nem tudatosan tetted bele a titkot?
MM: Nem, a képeknek saját életük van, tőlem függetlenül.
I: Amikor elkészülnek, vagy a kezdetektől fogva?
MM: Majdnem a kezdetektől fogva. Addig festek körbe, amíg a kép meg nem mutatja nekem, hogy mire van szüksége.
MM: Hm, igen, a festmények titkokat rejtenek.
I: De te tudod a titkukat?
MM: Azt hiszem, mindenki felfedezheti bennük a saját titkát. Egy kép és a néző olyan egységet alkot, amely soha nem ismétli önmagát.
I: És nem tudatosan tetted bele a titkot?
MM: Nem, a képeknek saját életük van, tőlem függetlenül.
I: Amikor elkészülnek, vagy a kezdetektől fogva?
MM: Majdnem a kezdetektől fogva. Addig festek körbe, amíg a kép meg nem mutatja nekem, hogy mire van szüksége.