Üdvözlet Nagygörbőről

A kiállítás – és az azt megelőző terepmunka/alkotótelep – ötletét egy már évekkel korábban kezdődött szociológiai-antropológiai kutatás adta, amely az aprófalvas területek jellegzetes gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai folyamatait vizsgálta több, egymástól térben távol eső, mégis eléggé hasonló adottságokkal és lehetőségekkel rendelkező kistérségben. A kutatások eredményeképpen – főként élettörténeti interjúk, táblázatok, háztartásokra vonatkozó kérdőívek, levéltári források formájában – létrejött egy meglehetősen terjedelmes empirikus adathalmaz, amely ugyan az egyes területekre vonatkozott, de az összehasonlítás lehetőségét is felkínálta.

Ugyanakkor már az adatgyűjtés során is többször felbukkant az a gondolat, hogy a társadalomtudományos megközelítésen túl hasznos volna másfajta kutatási és reprezentációs technikák felhasználása. Hiszen szép számmal léteznek olyan – a társadalomtudományos tradíciótól eltérő – megismerési formák, amelyek érdeklődésük középpontjában ugyancsak a tér, a térben zajló folyamatok állnak, miközben kiindulópontjuk, kérdezésmódjuk, a választott reprezentációs technikáik teljesen más.

Jelen projekt intézményes keretéül a PTE Művészeti Kar DLA-képzésének kutatószeminárium szolgált. Képzőművész hallgatók azt a feladatot kapták, hogy a társadalomtudományos kutatás egyik meglehetős részletességgel vizsgált területén – a zalaszentgróti kistérség településén, Nagygörbőn – önálló munkákkal, saját maguk által választott eszközökkel reflektáljanak a földrajzi-kulturális tér jellegzetes folyamataira, történéseire. Mindehhez előzetesen rendelkezésükre állt a társadalomtudományos kutatás során összegyűlt empirikus adathalmaz, valamint segítségükre voltak a kutatás másfél éve alatt kialakult személyi-intézményes kapcsolatok. A rövid szakirodalmi felkészülés után 2006. október végén lezajlott terepgyakorlat során a projektben résztvevő négy DLA-hallgató összesen 5 installációt és akciót hozott létre . Ezek mindegyike szorosabban vagy tágabban kapcsolódik az adott helyhez. Mind az előkészítő munkálatokat, mind a művek sorsát fényképek, illetőleg mozgóképek segítségével részletesen dokumentálták, s e dokumentumok képezik a kiállítás képanyagát.

Az installációk, akciók – természetesen – önmagukban értelmezhető, autonóm művek, nem csupán egy társadalomtudományos kutatás megállapításait illusztráló „szemléltető ábrák”. Azonos a helyszín, azonos a problematika, amivel a két terepgyakorlat foglalkozott; különböző a választott megközelítésmód, a hagyomány, és az a nyelv, amelyen válaszaikat megfogalmazzák. E lokális és tematikai azonosság, megközelítésmódbeli, hagyománytörténeti különbség egy meglehetősen markáns alapkérdést is felvet: milyen kapcsolódási pontok, összefüggések léteznek a társadalomtudományos kutatás és a képzőmuvészeti megjelenítés között, hogyan, milyen vonatkozások mentén egészítik ki, módosítják, helyezik új megvilágításba az ugyanazon a helyen elkészített műtárgyak a társadalomkutatás során feltárt empirikus tényanyagot? Voltaképpen a tér kétféle megragadása és kutatása kerül egymás mellé a projektben: a tér (társadalom)tudománya és a tér művészete.