Új festmények

Pierre André Ferrand, a Krakkóban élő genfi művész festészete a művészettörténet (azon belül a tradicionalizmus / modernizmus / avangardizmus / postmodernizmus /) folyamatát illető történelemtudat-konvenciót „radikálisan megszüntetve radikálisan megőrzi”. Legújabb képein a művészet történelembe ágyazottsága, illetve autonómiája és az egyén történelembe ágyazottsága, illetve autonómiája újszerű és vitathatatlan együttállásban definiálódik: (ikonosztáz + Szuprematizmus + Absztrakt expresszionizmus + Minimalizmus) + (Tradicionalizmus + Individuális mitológia). Fonomimetikusan kifejtve így fejezhetnők ki ezt a látványakkumuláció-történeti fejezetet: „a szimbiózisban jelenlévő jelentős jelek jelentései egymást lényekként áthatva egymásban hatványozottan lényegülve át átmentik egymást egy más mentális szinten szintetizálódottan színrelépő színről- színre-szerint való látás színeibe a láthatatlan együttható lényeg fonákján”. Egy újabb teleológiai stáció rögzül, válik láthatóvá, ábrává, vízióvá, képpé, szentképpé, ikonná, ahol a korábban minden egymást kizáró elem most minden más elemmel a St.Igma Image Koincidenciában összefügg. Ez a pőre „iconosophiai” csoda – melyre a világtörténelem adott katasztrofális állapota már jól felkészített bennünket – emblematikusan bizonyítja, hogy van üdvtörténet, hiszen működik, a művészet történetével együttállásban működik, hiszen éppen annak meghaladásával éppen abban vált láthatóvá, tehát bizonyítja azt is, hogy ennek a láthatóváválás-folyamatnak így és most kellett kulminálódnia. Ez a szintén többszörös együttállási tényező teszi a nyilvánosságra hozatalt időszerűvé, szükségessé és elkerülhetetlenné. (…) St.Auby Tamás