Roskó a széles szakmai konszenzus szerint a kortárs magyar képzőművészet egyik kiemelkedő személyisége. Stílusára jellemző az irónia, a humor, az abszurditás, a groteszk, a titokzatosság iránti vonzódás, mely nem zárja ki a hagyományokhoz való hűséget, a pátosz jelenlétét sem. Olajfestményeken kívül akvarelleket, rajzokat, képregényeket, könyvillusztrációt, a közelmúltban pedig kerámiaszobrokat készített, – s az utóbbi időben fordult ismét a táblakép felé.
Az újabb festmények itt kerülnek először bemutatásra. A kiállításra kerülő anyag egy új korszakot, új alkotói periódust jeleznek életművében. Ellentétben a korábbi képekkel, nem a régebbi korok megidézése, a historikusság és az álomszerűség jellemzi őket, hanem közelebbi viszonyt alakítanak ki a hétköznapi dolgokkal, fontosabb szerepet kapnak bennük a napi események, a valóság. Új figuratív táblaképei bizonyos értelemben a realizmus felé haladnak.