Berlin az idealisták és a fantaszták városa – egy hely, amely nagyléptékű tervek, fantasztikus vágyak kiindulópontja. Gondoljunk Albert Speer nemzetiszocialista építészeti elképzeléseire a Pariser Platzon, a Vasfüggöny felhúzására, az Alexanderplatz szocialista újjáépítésére, a Hansaviertelre vagy akár a Potsdamer Platz és a Friedrichstrasse üzleti és politikai centrumként történő kialakításának legaktuálisabb koncepciójára – a kelleténél is több példát találhatunk Berlin történetében arra, hogy a város régóta új társadalmi és városmodellek laboratórumaként működik.
Az „új” megalkotása azonban gyakran összekapcsolódik a régi lerombolásával. Pusztaságok és lyukak formálják a városképet, a város több mint negyvenévnyi megosztottsága és elszigeteltsége hátrahagyta ma is észrevehető nyomait. Berlint ma talán éppen a veszteségek és a felhalmozódott értékek, a régi és az új kapcsolatának itt érzékelhető ellentmondásossága teszi Európa legfontosabb művészeti központjává, hiszen ez ad meghatározó impulzust az itt dolgozó művészeknek.
Az új modellek tulajdonképpen az állandó megújulás művészeti paradigmáját, művészet és társadalom aktuális alapkérdéseit tematizálja. Ezentúl hét nemzetközi művész nézőpontját mutatja be, akik nem csak élnek Berlinben, de befogadták a lüktető, az eseményekkel változó város hangulatát. A berlini művésztársadalom egyedülálló kulturális sokszínűsége, a nagy horderejű, mégis mindennapos változások, a városi környezethez kapcsolódó hagyományosan nagyvonalú elképzelések nem közvetlenül jelennek meg a művekben, de az új világ-, élet- és művészetmodellekkel dolgozó alkotói reflexiók hátterében felismerhetőek. Az új modellek tehát egy olyan kiállítás, amely többségében nem a műtermek régóta kész műtárgyait mutatja be, hanem kifejezetten erre az alkalomra vagy éppen a kiállítás során születő új munkákat.