Várnai Gyula számos műformában mozog otthonosan. Készített acélszobrot, optikai jelenségeken alapuló installációt, akusztikus (tehát hangzó) alkotásokat, fotót, digitális printeket, animációkat és videókat. Előszeretettel használ hétköznapi, használati tárgyakat, amelyeket mint az emberi élet személyes szereplőinek tekint (ajtó, szék, ágy, asztal, ruha, lámpa, könyv). Várnai számára e tárgyak költői módon léteznek, s mint életünk jelentős formálói és résztvevői magukba szívnak, elraktároznak érzéseket, történeteket. A tárgyak aurája emberi kapcsolatrendszerek által alakulnak ki. A Várnai által kiválasztott, átalakított, manipulált "dolgok" sajátos, gazdag élettörténettel rendelkeznek. Alkotásai azonban nem e narratívák kifejtésére törekszenek. Egyszerűségükkel, meglepő egymás mellé helyezésükkel Várnai jelentésgazdag objektumokat és képeket alkot. Puritán művészeti eszközökkel létrehozott műveinek többsége lírai, az emberi élet szavakkal nehezen kifejthető élményeit tárja fel. Andrási Gábor művészettörténész ezt a művészi magatartást "lírai de egyben konceptuális tárgyművészetként" értékeli.
"Nem is tudnék a hazai képzőművészetben sok más olyan művet említeni, ami ennyire közel került volna Pilinszky világához, akinek költészete mindig egzisztenciális alapkérdésekről szól és ahol ugyancsak óriási a szerepe a végsőkig csupaszított ellentéteknek." (Várnagy Tibor, Várnai 1997-es katalógusában)
Az acb galéria Várnaitól egy videóalkotást, számos – használati tárgyak átalakításával létrehozott – objektet, valamint digitális nyomatokat mutat be.