A művész az eredeti struktúrát szétbontja, majd újból összerakja, elemeinek más léptéket ad, s mindvégig utal az eredetire. Értelmezi, újraértelmezi a csillár formáját, készítésének, tervezésének módszerét, a dekoráció jelentéseit. Milyen furcsa egy-egy felnagyított elem, mennyire szürreális, erotikus és hideg.
A minden ízében kézzel csiszolt elemekből épülő egykori kristályszerkezet feltérképezése, a részek és az egész viszonyának analízise a kortárs néző számára egyfelől kibontja a 18. századi tervezőt átható eszmeiséget, másfelől a feltárás és a dekonstrukció a fosszília darabokra hullását eredményezi.
A kristályprojekt az egykori reprezentációs szándék és a tárgy felfogható, érzéki felületének szétválasztása. A Kiscelli templomban függő mű ezen folyamat dokumentuma.