Sági legújabb alkotói periódusában az organikus absztrakció formanyelvén vizualizálja mikro-világunkat. Az a kérdés foglalkoztatja leginkább, hogy hogyan jeleníthetők meg láthatatlan fenomének és a minket körülvevő világ mikro és makro-elemei a képalkotás alapelemeiből: a vonalból, és a (természeti és elektronikus) fény elemeire bontott színeiből.
Sági képein úgy születik meg egy-egy forma a végtelen vonalrendszerben, ahogyan a sejtek osztódni és csomósodni kezdenek. A repetitív gesztusokkal létrehozott vonalrajzok mikrobák, egysejtűek mikro- és makroszkopikus leképezésére hasonlítanak, amelyek a művész saját fénymikroszkópos megfigyelésén alapszanak.
Képalkotói folyamata a transzhumán attitűddel is jellemezhető, hiszen precíz kézi rajzainak részévé teszi a digitális képalkotás természetét és az olyan technológiai anomáliákat is, mint a kromatikus aberráció. Az első térben kiállított művek egy része a korábbi “Analog noise” sorozat folytatásaként, a látszólagos szeizmografikus mérési eredmények pszeudo tektonikus modelljeiként értelmezhetőek.