A jelenségek állandótlansága — információhordozók
Olajtócsa a nedves aszfalton — eső után született a fotó, amely az Urban mandala hímzett gobelin alapjául szolgált. Lenyűgözött a jelenség szépsége! Természetesen más dolgok is felvetődtek bennem, a fenntartható fejlődés, és az a tarthatatlan állapot, amely a végsőkig tekert fogyasztásból ered.
A tudományos felfedezések és az információk áramlásának tempója maga mögött hagyja az elavult technika műszaki és vegyi hulladékait. Az információ ledobta magáról a hordozóit, ruhát cserélt: előbb floppyt, CD-t, majd DVD-t öltött magára, azután szerverekbe, felhőkbe bújt… A technikai fejlődés temetetlen tetemei szegélyezik a jövőbe mutató utat.
Ebben az esztelen száguldásban megálltam, pontosabban leültem hímezni, hogy egy hímzőtű segítségével állítsam meg az időt, s vigyem vissza a közvetlen lakókörnyezetbe, meditatív tartalmakként. Felvettem fonalat. Maga a hímzés is meditatív állapot, monotóniája mentálisan felszabadítja a gondolatok által behálózott, gúzsba kötött tudatot.
A színes adathordozó lemezeket (floppy) bemutató, patchworköt idéző, steppelt anyag háziasítja a funkcióját vesztett műszaki cikket, pontosabban annak képét, amint beemeli egy lakásdíszítő funkcióba: falvédővé teszi. Thangkán, függőleges tibeti selyemzászlón jelenítem meg a szivárványszín benzinsávot.
A szivárvány színeit a fehér fény szétszóródása okozza. A fehér a bön buddhizmusban a tér, az ötödik elem színe, ahol testet ölt minden létező. Ebben a térben bontja ki magát az állítás, ölt testet a szó szoros értelmében (öltött, gobelinöltésekkel, tetoválásszerűen hímzett „kivarrt” testen jelenik meg) a Maháparinirvána első sora: „Minden jelenség állandótlan.”
Az információ hordozója, egy építési hálóra nyomtatott női test, alátámasztván az állítást, miszerint minden állandótlan, (fényáteresztő karaktere okán) a megvilágítás által áttetszővé válik, ezáltal csak a hímzett írásjegyek lesznek láthatóak, egyfajta árnyként, memento moriként a falon.
Kapala Györgyi