Üres képek (2005-2009) és Korai művek (1956-1974)

Hogyan nézzünk üres képeket?

Úgy, hogy kiüresítjük tudatunkat. Nem próbáljuk értelmezni vagy összehasonlítani semmivel, sem a tárgyi világgal, sem a racionális, fogalmi világgal. Kiüresítjük érzelmi világunkat, megszüntetjük az érzelmi hullámzást.

Kiüresítjük az érzékelést, nem figyelünk a tárgyi világra, nem törődünk vele, ha bejön valaki, vagy a teremben beszélnek, hogy autó megy az utcán, hogy fény villan az ablakon át.

Mindez arra való, hogy az embert megakadályozza a befelé fordulásban, a benne lévő üresség-önvaló felismerésében, ehelyett szétáradjon a külvilágba.

Ha sikerült kiüresedni, csak a képre nézzen, ne pislogjon, hagyja, hogy a kép üressége teljesen áthassa, és lényét kiüresítse, akkor utat talál a kép ürességéhez.

Az üres képen nincs tárgy, fölösleges benne ilyet keresni, nincs életcél, életmohóság, nincs gondolat. Aki ilyesmit keres, az az ürességgel nem találkozik, vak marad, Isten szemével nem lát.

Aki az ürességgel azonosul, az megnyugszik. Csend veszi körül, megszűnik minden akarat, nem akar többé semmit, nem tud semmit, nincs semmije, önmaga sincs. Nincs más, csak a lüktető üresség, amely úgy lüktet, mint a szív, de benne nem a vér, hanem a fény lüktet.