Zilahi Anna önálló kiállítása a Liget Galériában a csalánt (urtica) helyezi a középpontba, amely gyom- és gyógynövényként az ember természethez való kettős viszonyát tükrözi.
A homo sapiens sapiens megjelenése óta folytatja a természetes környezete leuralását, a mezőgazdaság elterjedése óta pedig annak kizsigerelését és kommodifikációját, mégis függ tőle a túléléshez.
De az emberi faj hegemóniáját megszilárdító felvilágosodás eszméi – természet-kultúra és test-elme dichotómiái –, cserbenhagyni látszanak bennünket. E kettősségek felforgatására Zilahi a derridai pharmakon fogalmához fordul, amely egyszerre jelent orvosságot és mérget.
A csalán ennek a kétértelműségnek a megtestesítője: érintése fájdalmas, mégis gyógyító hatású. Ez a feloldhatatlan ellentmondás értelmezhető a természettel való viszonyunkra is.
Zilahi a csalánnal mint non-humán, mesebeli entitással, matériával és hatóanyaggal ritualisztikus, már-már kollaboratív módon dolgozik, megnyitva az újfajta kapcsolódás lehetőségét.
A kiállításra készült új objektek, fotók, valamint az Urtica (2022) című videómunka az ember és természet kapcsolatának dinamikáját, oszcillációit, valamint a pharmakon fogalmát vizsgálják ökofeminista szempontból.