Útfélen

Valahol Európában – Brüsszel belvárosában – van egy magánház, ahol vándorlók ingyen lakhatnak néhány hónapig. Egy időre „megérkezhetnek”, nem luxusban, de nagyon is emberi körülmények között megállhatnak az útjukon. A megállók sora a szíriai és iraki menekültektől zarándokokon át a bárhonnan, akár nagyon közelről, Belgiumból érkezett, valamilyen okból a korábbi mindennapi életükből valami más felé elindult emberekig terjed.

Ez a ház adta az alapötletet az Inda Galéria kiállításához, amelyen a galéria művészeinek és egy meghívott művésznek a munkái reprezentálják a földrajzi és lelki vándorlásokhoz, vagyis az elinduláshoz, úton levéshez, érkezéshez, meg- és letelepedéshez köthető, mindannyiunk által megtapasztalt vagy megtapasztalható pozíciókat. Földrajzi, történeti, lelki, spirituális, szociális történéseket látunk, közösségi narratívák és személyes krónikák, néhol utópiák, mítoszok rajzolódnak ki, máshol biológiai-botanikai történések válnak a vándorlás metafóráivá.

A migráció, a vándorlás, az úton levés témája ma leginkább torzulva, erősen redukálva, politikailag sematizált hírként jelenik meg a médiában, a közbeszédben, általában a gondolkodásban. A kiállított videók, festmények, szobrok, rajzok, fotók, installációk a témával korábban, a jelen állapot előtt foglalkozó, illetve mai, arra tágan reflektáló, új művek. Személyes állítások, amelyek nem felülírják a mostani domináns jelentést, csak egyenként és összességükben is újra annál jóval tágabb kontextusba helyezik vissza azt. Ma, amikor főként a politika általi terheltsége határozza meg a migrációhoz való személyes viszonyunkat, a szolidaritás vagy a fenyegetettség érzését, az itt egymás mellé helyezett művek másfajta viszonyulások, illetve esetleges azonosulások lehetősége felé is felszabadítják a fogalmat.